2017. március 30., csütörtök

Mi történt velem mostanában?

Ezt a bejegyzést azután írom, hogy megszűnt a munkakapcsolatom a Kikoval. Sajnos ez nem pont úgy történt, ahogy én elterveztem, de az élet ugyebár elég ritkán alakul úgy. Szeretném, ha tudnátok, hogy mi van velem és nekem is kicsit jó leülni és összeszedni a gondolatomat, mert azok bizony jócskán kavarognak bennem. 

Szóval a főnököm fentről kapta az utasítást, hogy meg kell velem szüntetnie a munkaviszonyt, végül megállapodtunk és közös megegyezés alapján bontottuk fel a szerződést. Tényleg nem azért, mert eléggé sértetten érzem magam, de mindenféle indoklás nélkül, majd' 2 év munkaviszony után, úgy hogy soha nem volt rám panasz se a vásárlók, sem a munkatársaim részéről, szerintem nem túlzottan fair dolog. Pláne, hogy pár hónap múlva amúgy is felmondtam volna, de így most keserű szájízzel távozhattam, kapkodva, senkitől el sem búcsúzva igazán. Nem tudom, mi történhetett a háttérben, már nem is érdekel, a lényeg, hogy most a hirtelen jött rengeteg szabadidővel és a jelenlegi kilátástalanság érzésével egyelőre nem tudok mit kezdeni. Kicsit keresztbe húzta a számításaimat ez az egész, Itt Bécsben már nem terveztem semmit hosszútávra, a lakást is nemsokára felmondjuk, ezért itt már nem fogok másik munkát keresni. Szerencsére nem tartom magam egy elveszett embernek, viszont nekem is össze kell magam most szedni. 

A csalódottság ellenére örülök is, mert ez a pillanat úgyis eljött volna, hiszen már nem éreztem magam jól ott. Nem a munkatársak miatt, náluk jobbat nem is kívánhattam volna. Egyszerűen a munkával volt a problémám, hogy a személyiségemhez nem teljesen passzol az eladói munkakör. Szívesen beszélgetek emberekkel és szívesen segítek bárkinek, adok tanácsot, pláne sminkkel kapcsolatban, de az én eléggé introvertált személyiségemhez nem való ez a munka. Egyszerűen lefáraszt lelkileg az, hogy több órán keresztül vadidegenekkel kell beszélnem és úgy kell tennem, hogy érdekel az életük. Lehet maradok ebben a szakmában, de semmiképpen sem ennyi órát. Emellett gondolkodtam egy saját sminkes biznisz beindításán, még csak a körvonalak vannak a fejemben és rengeteg mindennek utána kell járnom, de nem vagyok egyedül. Tudom, hogy a barátom és a családom is mellettem áll és támogatnak mindenben és még pár napig biztosan szomorú leszek a dolog miatt, de aztán felállok, megigazítom a koronámat és jobban leszek. Ez az élet rendje. 

Szóval szeretném, ha tudnátok, hogy pár napig nem leszek valószínűleg olyan hangulatban, hogy bármit is videóra vegyek, de nagyon igyekezni fogok és itt vagyok, élek, csak most kicsit a háttérben, takaréklángon. 

Köszönöm a figyelmet, jelentkezem majd! :) 

6 megjegyzés:

  1. Drága Niki!
    sajnos át tudom élni az érzést ami most benned dúl. ( De sok erőt és kitartást kívánok! MErt ennél már csak sokkal, sokkal jobb jöhet ! :) Ez biztos ! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Napról napra biztosan jobb lesz, ahogy majd halványodik bennem ez az egész :) Már ma is jobban érzem magam, mint tegnap :)

      Törlés
  2. Sajnálom ezt az egészet, Niki. De biztos vagyok benne, hogy kihozod a legjobbat belőle, és nagyon szurkolok a saját sminkes bizniszhez! :) Addig is pihend ki magad, mi itt is és YouTube-on is várunk vissza :)

    VálaszTörlés
  3. Sajnálom, hogy így alakult a dolog. Viszont így legalább közelebb kerültél a saját sminkes bizniszhez, amit nagyon várok, és szurkolok, hogy minél hamarabb létrejöhessen!😘 Fel a fejjel!:)

    VálaszTörlés

Nyugodtan írd le a véleményed, de csak moderálás után kerül megosztásra. Ha csak a jó szándék vezérel, ezt úgyis megérted. :)